Szálinger Balázs

A keszthelyi (1978) születésű, ám erdélyi kötődésű költő a kortárs magyar irodalomnak kétségkívül az egyik legismertebb és legnépszerűbb képviselője. Fiatal kora ellenére bátran és szívesen fordul a klasszikus versformák felé, olyan, mára szinte „kihalt” műfajokban alkot, mint az eposz. Verses epikai alkotásai nemcsak az olvasók, hanem a szakma elismerését is rendre kivívják, 2000-ben megjelent Zalai Passió című vígeposzával mindjárt az év legjobb elsőkötetes prózai-epikai teljesítményéért járó Bródy Sándor-díjjal indult karrierje. Ezt követte A sík című kiseposz 2005-ben, majd 2008-ban A százegyedik év, amely három kisepikai művet tartalmaz. Mindeközben rendszeresen jelentkezik verseskötetekkel (Kievezni a vajból , 1999; Első Pesti Vérkabaré, 2002; M1/M7, 2009). Emellett színházi berkekben is gyakran elhangzik a neve: írt drámát (Oidipusz gyermekei, 2010) és drámai költeményt (Kalevala, 2008; A tiszta méz, 2010), készített már szövegkönyvet táncjátékhoz (Sakk-játék, 2010), fordított drámát (Racine: Atália, 2009), librettót operához (Haydn: Philemon és Baucis, 2009), most pedig a Csodálatos mobilvilág szövegkönyvét köszönhetjük neki. Írásait számtalan díjjal jutalmazták már, ezek közül a legfontosabbak: Sziveri János-díj (2000), A Magyar Rádió Petőfi-díja (2001), Bródy Sándor-díj (2001), Irodalmi Jelen költészeti díj (2002), Szép Ernő-jutalom (2008), Junior Prima Díj (2008), Zalai Közművelődésért Díj (2009). 2010-ben megkapta a József Attila-díjat.