Gyegyószentmiklóson a Figura Stúdió mutatta be Thuróczy Katalin: Szandrosz című tragédiáját, Sorin Militaru rendezésében. Thuróczy Katalin tragédiája újraértelmezi a trójai háború történetét, a gyűlölet antik drámájának feldolgozásában azonban nincsenek győztesek és legyőzöttek, mindkét fél a teljes megsemmisülés felé halad. Az előadás alapötlete az együttélés gondolata, azaz az elzárkózás, az elszigetelődés romboló hatása, valamint a háború kegyetlensége és embertelensége. A történet újraértelmezi a múlt fantomjait, az antik drámák népszerű hőseit, akik normális életet próbálnak élni egy óvóhelyen, ahová az ellenség elől menekültek

Thuróczy Katalin:
SZANDROSZ
tragédia
stúdióelőadás, 16 éven felülieknek ajánlott
Rendező: Sorin Militaru m.v.
Szandrosz: Antal D. Csaba, Hekabe: Bartha Boróka, Helena: Bándi Johanna, Andromakhe: Bálint Éva, Polüxeine: Boros Mária, Kasszandra: Szalma Hajnalka m.v., Pentheszilea: Szabó Eduárd
Díszlet, jelmez, videó: Csiki Csaba m.v., Zene: Vlaicu Golcea m.v., Mozgás: Orza Călin m.v.
Ősbemutató: 2008. február 3., vasárnap 19.00 óra

A trójai háború – valamennyi háború esszenciája – tíz évig tartott, az utolsó napokra földig rombolták a várost. A nők víz és élelem nélkül, évek óta férfiak nélkül – hiszen a férfiak harcoltak – összezárva, ez maga lehetett a földi pokol. Helena negyvenöt felé közelgett, akkoriban ez az öregkor kezdetének számított.
A nőiség nősténységgé, szukasággá aljasult, már csak az egymás iránti gyűlölet tartotta életben az asszonyokat. Hekabé elmeszesedett agyával a múltba, emlékei közé menekült, de azért nem engedte ki kezéből az alfa-nőstény pozícióját. A szétesett fizikumú Heléna, aki lenézte és megvetette a trójai nőket beletörődve sorsába csak a túlélésre koncentrált, Kasszandra éber-alvó állapotban, szüntelen rettegésben várta a sors beteljesedését, húga pedig elvetélt gyerekét siratta.
Pentheszilea, az idegen, a harcos, androgün asszony szétrobbantotta maga körül a gyűlöletbe merevedett világot, felgyorsítva az eseményeket.
A történéseket már kizárólag csak az indulatok irányítják, nem érvényesek a hétköznapi logika – de a hétköznapi nyelv szabályai sem, belülről kiszakadó, csontig lecsupaszított mondatok képesek csak kifejezni az érzelmi amortizáltságot, jelezni a végső széthullást, pusztulást.
Mikor történik mindez? Bármikor, bárhol, bármely ország lebombázott, szétlőtt városában. És az ok lehet kevesebb is, nem kell hozzá egy hervadófélben lévő asszony szerelme indítéknak.
Thuróczy Katalin