Április 11-én mutatta be a Gyergyószentmiklóson a Figura Stúdió Színház, Kiss Csaba: Világtalanok című darabját. A rövid újsághírből kidomborított megrázó emberi tragédiát Kövesdy István, a marosvásárhelyi Tompa Miklós Társulat művészeti vezetője vitte színre.
Szociális érzékünk, talán a körülöttünk olyan radikálisan változó világ az oka, egyre nehezebben ismer fel, képes megkülönböztetni jót a rossztól.
A művészetekre is igaznak tűnik ez a megállapítás.
A kortárs drámairodalomban ugyan gyakran bukkanak fel a társadalom szélére sodródott, hátrányos helyzetbe került alakok - legtöbbször azonban felszínes marad az ábrázolásuk, poénkodó, zsargonjukkal visszaélni látszó játékok tanúi leszünk, amikor éppen a szerző és előadó szándéka körül vetődik fel a kérdés: mit is akartak tulajdonképpen? Hogy őszinte vajon ez az érdeklődés? Igazi-e szociális érzékenysége? Vagy csak divatnak engedve foglalkoznak ezekkel a szereplőkkel? Lehetőleg röhögtetően? Az is gyakran merül fel bennem ilyenkor: kin röhögünk? Miért? és hogy CSAK röhögünk?
Kiss- Csaba vérbeli drámaíróvá nőtte ki magát az utóbbi években. Örömmel tapasztalhatjuk, hogy egyre gyakrabban jelentkezik a kezdeti adaptáciok mellett öntörvényű, eredeti drámákkal is. Szerencsés kézzel nyúl meglehetősen változatos témákhoz, színhazi ember-mivolta jótétemény, ami elsősorban jobbnál, jobb szerepek teremtésében nyilvanul meg.
A Világtalanok mottója - Shakespeare Lear-királyának sorai - szándeknyilatkozatnak is beillenek. Komolyan szemügyre vesz darabjában olyan társadalmi szegmentumokat, amikről korábban talán csak Spirónak sikerült a magyar drámairodalomban érdemlegeset mondani. Ez a már-már sorstragédia igazi feladat elé állítja a színrevivőt. Gondolatilag és formai szempontból egyaránt. A mit és annak hogyanja itt egyformán próbára tevő kihívas. Egy fiatal társulat - amilyen a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház - számára fontosnak érzem, hogy ilyen problémákat vegyen szemügyre, hogy igenis társadalmi és műveszi szempontból egyaránt ,,súlyos" dolgokkal szembesülve keresse utját, kifejezőeszközeit, és nem utolsó sorban közönséget. „Vakságunk", amiről Kiss Csaba drámája beszélni tanít, Erdély hegyei köze zárt közösségeinkben Iegalább olyan igaz és ismerős, mint Magyarország „peremvidékein". Azon érzékenységek kényes egyensúlyban tartása, ami ilyen társadalmi helyzetű, meg - fogyatékosságuk miatt különleges besorolasú emberi sorsok „tárgyalásakor" mindig fontosak, etikai es műveszi szempontból egyaránt - ez is olyan kihívas, amivel a Figura művészi kollektivájának találkozni kell.
Kövesdy István
Kiss Csaba
VILÁGTALANOK
Színmű -14 éven felülieknek ajánlott-
Rendező: Kövesdy István m.v.
Szereplők
Apa: Barabás Árpád, Fiú: Antal D. Csaba, Gyuszi: Szabó Eduárd, Ibolya: Bálint Éva, Erika: Domokos Erika, Mária: Bartha Boróka, Mama: Boros Mária
Díszlet: Damokos Csaba m.v., Jelmez: Salat Csaga m.v., Zene: Zénó Apostolache m.v.
Bemutató időpontja: 2008. április 11., péntek 19.00 óra
-
Presser Gábor - Sztevanovity Dusán - Horváth PéterA padlásBemutatóképekEgri színház2014. jan. 10.
-
Thuróczy KatalinCselédklozetCselédklozetGózon Gyula Kamaraszínház2000. máj. 17.
-
Forgách AndrásHALNI JÓ!
– gonosz bohó –HalnijóSepsiszentgyörgyi színház2016. márc. 4. -
Presser Gábor - Sztevanovity Dusán - Horváth PéterA padlásOlvasópróbaEgri színház2014. jan. 10.