Tisztelt Közgyűlés, kedves Tagság!

Remélem, nem gond, ha a teljesen formális fogalmazástól eltekintek. Reális, vagy realizálható elképzeléseket szeretnék az alábbiakban megfogalmazni, így őszintén számolok be arról is, jelenleg hogy áll a kezdeményezés, mit tudtunk eddig megvalósítani.

2021. június 14-én és június 26-án két alkalommal sikerült összehozni egy találkozót, melyen a kezdeményezésemet elfogadó fiatal drámaírókkal összeültünk, hogy átbeszéljük, milyen lehetőségeink vannak két fő cél megvalósítására:

Folyamatosan működő szakamai műhelymunkát és közeget biztosítani a drámaíróknak. Különös tekintettel a pályájuk elején lévő alkotóknak.
Nagyobb láthatóságot elérni a kortárs magyar drámának.

Elsőként a Kovács-ikrekkel osztottam meg szándékomat, hogy egy ilyen kezdeményezést elindítsunk, velük olyan szerzőket kerestünk fel, akikről sejtettük, hogy ennek a munkának a megalapozásában részt vennének. Elsősorban a Nyílt Fórum névsorából ismerősek ezek az alkotók, velük 2022 őszétől havi egy alkalommal találkozunk, hogy egy-egy készülő drámát közösen megvitassunk.

A szervezésben aktív tagok rajtam kívül: Dézsi Fruzsina, Formanek Csaba, Kovács Dominik, Kovács Viktor.

Rajtuk kívül egy-egy műhelytalálkozón részt vett: Kemény Zsófi, O. Horváth Sári, Kelemen Kristóf, Boda Tibor, Nyáry Pál.

Az előkészítő találkozókba bekapcsolódott továbbá: Terék Anna, Tóth Réka Ágnes, Závada Péter, Fabacsovics Lili, Lénárd Robert, Mikó Csaba.

Ezen kívül együttműködési szándékukat jelezték: Fábián Péter, Horváth János Antal, Fekete Ádám.

Sokan szeretnénk tenni az ügyért, de nem tagadható, hogy a műhelytalálkozók esetében 4-8 ember tudott megjelenni alkalmanként a 15-18 főből. (Ez az elfoglaltságok tetemességéből adódóan szinte természetes.) Így célunk az is, hogy bővítsük a meghívottak körét.

Elképzeléseink:

Már a kezdeményezés elindításakor világos volt számomra, hogy a műhelymunka – bármennyire is inspiráló közeg alakul ki – önmagában nem képes megtartani hosszabb távon egy közösséget, ahhoz nyilvános megmutatkozások, események, közösen elért szakmai eredmények is szükségesek, ehhez pedig egy szervezeti háttér komoly támogatást jelent: mind pályázni képes jogi személyként, mind pusztán azáltal, hogy szervezeti kereteket ad egy informális csoportnak. Az előkészültek beszélgetései hamar elvezettek a gondolathoz, hogy a Drámaírói Kerekasztal, mint meglévő szervezet lehetne a legalkalmasabb erre – hiszen korábban nagyon hasonló célkitűzések mentén működött, és talán a szervezetnek is hasznos lehet, ha a tevékenysége megújul. A friss tagok felvétele és a tevékenység megújítása természetesen közös egyeztetéssel alakulhat ki, így az alábbiakban nem is terveket, inkább elképzeléseket tudok bemutatni, melyeket a műhelyünk tagjaival történő közös beszélgetések után Dézsi Fruzsinával gyűjtöttünk össze.

Új tagok, tevékenység a DK-ban:

Hogy milyen módon tudunk bekapcsolódni a szervezetbe, erről a szervezet jelenlegi tagságával kell egyeztetnünk. Ami a legvalószínűbb, hogy egy ifjúsági tagozatot tudunk létrehozni a szervezeten belül, vagy épp más névvel ellátott alegységet.

Természetesen a tagozatnak a szervezt egészének működéséből is ki kell vennie a részét, ugyanakkor a műhelytagok elsősorban a saját alkotói tevékenységük előmozdításában lehetnek érdekeltek, vagyis reálisan ezeken a területeken aktivizálhatók leginkább.

célok

A két fő cél mellé hamar csatlakozott egy harmadik is: a szerzői jogok tudatosítása, és azok védelmének támogatása. Ennek megvalósításához további egyeztetésre van szükség, de valószínűsíthető, hogy egy szerzői jogi munkacsoport felállítása hasznos lenne.

A munkacsoport jogi tanácsadással, a szerzői jogok tudatosításával és a drámaírók egységesebb fellépésével segíthetné a szerzőket. Az egységes fellépés egyrészt jelentheti bizonyos alapelvek egységes képviseletét a szerzők saját szerződéskötése során (milyen alapfeltételek mellett kötünk szerződést), másrészt a DK hivatkozási alapot, egységes kiállást is jelenthetne az egyes szerzőknek, ezzel támogatva a tárgyalási pozíciójukat.

Pályázati tevékenység

Ebben elsősorban Dézsi Fruzsi, Formanek Csaba és én vagyunk járatosak, mindhárman aktív pályázók vagyunk, Csaba jelenleg is elnöke saját szervezetének, én 5 éven át vezettem egy színházi szervezetet. Elsősorban az egyesületi forma otthonos számunkra.

A pályázati lehetőségeket projektek esetén a kiírásokhoz érdemes igazítani, természetesen, ha működési jellegű támogatásra is lehet pályázni, ez valamivel nagyobb mozgásteret ad.

Pályázni programok, események esetében elsősorban az NKA Színházművészeti, Közművelődési és Szépirodalmi Kollégiumához érdemes. Emellett az EMET Többlettámogatási kategóriái esetében lehet találni a tevékenységnek megfelelő kiírást. Publikáláshoz, kiadványokhoz elsősorban a Szépirodalmi Kollégiumhoz tudunk pályázni.

Az EU-s források beemeléséhez segíthet, a határon túli magyar nyelvű drámaírók becsatolása a programokba, és természetesen egy-egy európai kulturális szervezettel való együttműködés. Az EU pályázataiban mi hárman jóval járatlanabbak vagyunk, de ha a kellő feltételeket (együttműködő szervezetek felkutatása, stb.) ki tudjuk alakítani, nem riadnánk vissza tőle.

Emellett más szervezetekkel, intézményekkel való együttműködéssel további források vonhatók be. Csak egy példa: programsorozatokból felálló nagyrendezények esetén a Színházakkal való együttműködés reális lehet, a Szkéné Színházzal 2021-ben sikeresen pályáztunk a Szépirodalmi Kollégiumnál egy irodalmi fesztiválra, ez a Színház számára is előnyös volt, hiszen erre a forrásra a korábbi tevékenységével nem pályázott, vagyis nem a meglévő költségvetéséből áldozott a programra, hanem azt kiegészítve tudtuk megvalósítani azt.

Egy-egy irodalmi szervezet bevonása szintén előnyös lehet. Erről az alábbiakban még írok.

Bevonható partnerek

A szépirodalmi szervezetek bevonása fontos lenne. Jelenleg – úgy tudom – Drámaírói Tagozat nem működik aktívan sem a Szépírók Társaságában, sem a FISZ-ben. Utóbbinál informálisan érdeklődtem, és nyitottak az együttműködésre.

A Dramaturgok Céhével az együttműködés természetszerűleg adódik. Orbán Eszter eddig is sokat segített a műhelytagoknak saját tevékenységükben, és nekem is a műhely megszervezésében. A Céh programjai, elképzelései nagyon hasonlók a műhely elképzeléseihez, szívesen valósítanánk meg közös programokat is. A Céh maga is szívesen lát aktivizálható partnereket.

A színházak – mind a független, mind a kőszínházi szférából – bevonása szintén előnyös lenne. Ehhez olyan programok tervét kell kínálnunk, melyek minden együttműködő partnernek előnyösek, és megvalósításuk nem jelent túlzott terhet a partner számára sem.

A fesztiválok szintén megszólíthatók megfelelő programtervvel, és felmerülhet a freeSzFE-vel való együttműködés is.

A Kiadók megszólítása is fontos lehet. Ennek módjáról a DK a korábbi tevékenysége révén nálam jóval többet tud.

Lehetséges tevékenységek

Rendszeres műhelymunka – ez elindult, ám fejleszteni, bővíteni érdemes. Ez becsatornázható a DK tevékenységébe, lehet annak hivatalos programja is, ugyanakkor a műhely informális közeget is biztosíthat, ahonnan szerzők, alkotók beemelhetők a DK tevékenységébe. Vagyis lehet a DK-tól független informális közegnek tekinteni, ahol fel-felbukkanhatnak olyan alkotók is, akik végül a DK tevékenységébe nem csatlakoznak be, alkalmas pályakezdő fiatalok megismerésére, támogatására.

Szerzői jogi védelem – munkacsoport felállítása, melyet felvilágosításért, támogatásért megkereshetnek az egyes szerzők. Ezen kívül alkalmi szerzői jogi workshopok szervezése.

Rendszeres nyilvános programok, programsorozat – erről bővebben írok. A kortárs drámának olvasója alig van, a művek leginkább a színházi bemutatón keresztül juthatnak el nagyobb számú befogadóig, a jelenlegi színházi élet azonban erősen meghatározza, milyen jellegű művek kerülhetnek bemutatásra (ezt az esztétikát a saját meglátásom szerint a kortárs magyar dráma már bőven meghaladta). Olyan programsorozatot érdemes megvalósítani, amely a színházi kínálathoz képest újdonságot képes mutatni.

A műhelytagokkal való beszélgetésekből egy felolvasással, beszélgetéssel, moderált vitával (netán zenével) kombinált formát valósítanánk meg szívesen. Ilyen jellegű programsorozatra még forrásokat is találunk a szokásos pályázatok köréből, és talán bevonhatók színházak, szervezetek is a megvalósításba.

A cél, hogy a kortárs drámának egy saját közönségbázist alakítsunk ki (tudjuk, hogy ez nem feltétlen nagyszámú, de fontos, hogy megszólítsuk azokat, akik erre nyitottak). Ehhez egy élvezetes program, a rendszeresség és egy állandó helyszín szükséges. Az alábbiak még nem konkrét programtervet jelentenek, inkább irányok.

Állandó helyszínnek a Kettőspont Színházat találtuk legalkalmasabbaknak (bár konkrét egyeztetés erről még nem indult el, jelenleg is ez a helyszíne a műhelytalálkozóinknak). Központi elhelyezkedése (Ráday utca), a meglévő közönségbázisa (a régi Tűzraktér karaktere érződik rajta), befogadói profilja (fiatal és kísérletező alkotók fellépései, közösségi programok), mérete (40-60 fő befogadására alkalmas, ekkor már teltház hangulata van), az, hogy induló befogadó színház, melynek még formálható az arculata, és Formanek Csaba aktivitása mind alkalmassá teszik.

A program nem a klasszikus teljes felolvasóest lenne. Inkább egy-vagy több szerző művének részletei kerülnének bemutatásra, lehetőleg kiváló színészek közreműködésével, ezt egészítené ki beszélgetés a szerzővel, meghívott vendégekkel és a nézőkkel. Utóbbiból adódik, hogy a darabok által felvetett témák mentén beszélgetnénk, hiszen a kortárs dráma egyik legfőbb erénye, hogy a jelenre reagál (meglátásom szerint aktívabban és frissebben, mint a színház). Régóta drámapedagógusként dolgozom, így rengeteg hasonló programot moderáltam már felnőtt közönségnek. A cél, hogy a nézők számára a kulturális élményen kívül közösségi élményt is biztosíthassunk, és valóban egy saját közönségbázist tudjunk építeni. A program erre alkalmas (akik kipróbáltak már hasonlót, gyorsan visszatérő résztvevők lesznek), a kritikus pont a nézők elérése.

A megvalósításon is gondolkodtunk. Az világos, hogy egy ilyen programsorozatot egy évadra terveznénk, és a meghirdetése is évados lenne, vagyis előre lehetne tudni, mikor melyik szerzők, milyen téma kerül sorra. Ideális esetben a színházak adnának színészeket, netán rendezőt a részletek bemutatásához (de szóba jöhet a freeSzFE is e tekintetben, illetve számos szabadúszó alkotó), ehhez a megfelelő tiszteletdíjakat elő kell teremteni. Ha egységes arculatot alakítunk ki, a színházak kommunikációs felületei is aktivizálhatók lennének, és természetesen sajtóztatni kellene, illetve a DK, valamint a szerzők saját kommunikációja is szükséges a nézők eléréséhez. Amennyiben a pályázati anyagot előre kidolgozzuk, úgy a színházak, egyéb szervezetek bevonhatók a pályázati tevékenységbe is: a programsorozat koordinálására a DK pályázhatna, az egyes eseményekre egy-egy színház vagy szervezet. Így maximalizálhatnánk a bevonható forrásokat.

Mivel még nem tudtuk megtapasztalni, hogy mennyire erős a műhelyünk aktivitása, számunkra egy ilyen program megszervezése lenne az első lépés. Ez a DK szempontjából az ifjúsági tagozat bemutatkozása lehetne.

A rendszeres évadközi program létrehozása a kortárs magyar drámák számára a Dramaturg Céhben is gyakran felmerülő terv, elsősorba a Nyílt Fórum korábbi drámáinak újabb bemutatásával. Talán ez is lehet kapcsolódási pont.

Alkotótáborok – ezek nem feltétlen önálló szervezésben valósulhatnak meg, a FISZ meglévő táborában valószínűleg könnyen létrehozhatnánk egy drámaírói szekciót. Ez elsősorban az utánpótlás aktív támogatása miatt lenne hasznos. Az egyes szerzői generációk közötti kapcsolat tudatos ápolását én személyesen egyébként is fontosnak tartom. Ezt csupán a spontán kapcsolatok kialakulására bízni nem elegendő.

Fesztiválokon való részvétel – itt az Ördögkatlan merült fel (és korábban természetesen a Thealter is).

Közös kommunikációs felületek – fontos lenne összehangoltan kommunikálni, népszerűsíteni a kortárs magyar drámákat. A DK jelenlegi honlapja erre alkalmas, természetesen némi szerkezeti és dizájn-frissítés jól jöhet, de elsősorban a tartalmi frissítés lehet fontos, és a honlap összekapcsolása közösségi média-felületekkel. Ennek gondozása komoly energiabefektetést igényel, de ma már elengedhetetlen. A kortárs drámák megjelenésére van még néhány felület (Színház-mellékletek, Nyílt Fórum, egy-egy szerzői vagy antológia-kötet…), de nagyon jó lenne, ha egy helyen elérhetőek lennének a drámák (összehangolva a többi publikációs felülettel). A tapasztalat az, hogy ehhez minden szerző saját kommunikációs aktivitása is szükséges.

Kapcsolat a Színházakkal – némi lobbi tevékenységgel talán elérhető lenne, hogy a színházak komolyabban vegyék a kortárs drámák bemutatását, erre van valamennyi fogadókészség (a Radnóti Színház rezidens-programja ilyen, de én is látom a Szkéné nyitottságát, és még sorolhatók példák), ennek nehézségeiről nem írok bővebben – ismerős panaszáradatot nyitna meg – ám szívesen látnám a kortárs dráma újra pozicionálását a színházakkal szemben. Saját meglátásom szerint a kortárs dráma ma jobban kiszolgálja az újdonságra vágyó nézőréteg igényeit, mint a színházak, én ebből indulnék ki.

A fentiek igen sokféle és sok energiát, aktivitást igénylő tevékenységek. A mi szándékunk, hogy kellő óvatossággal és előkészülettel csapjunk bele egy-egy tevékenységbe. Látjuk, hogy az ilyen típusú kulturális tevékenységek alultámogatottak, ebből adódóan az önkéntes munka aránya magas. Látjuk azt is, hogy a műhelytagok a saját tevékenységük révén is túlterheltek. Ugyanakkor azt gondoljuk, hogy ha a drámaírók nem szervezik mega saját szakmai közegüket, akkor ezt nem fogja megtenni helyettük más.