Valami elkezdődött a színházak körül. Egyre gyakrabban váltanak ki szenvedélyes vitát színházi előadások: feljelentik a rendezőt, a színház fenntartójánál panaszolják be a szerzőt. Nagy művek sajátja, hogy a forradalom előszelét hozzák és betiltják őket. Nyíregyházán még egy hónapja sincs, hogy bemutatták Vinnai András-Bodó Viktor: Fotel című előadását és tucatnyi írás jelent meg róla pro és kontra.

A nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban 2007. szeptember 15-én mutatták be Bodó Viktor: Fotel című darabját. Az előadás erősen megosztotta a közönséget. Volt, akiknek tetszett és értette a darabot, de akadtak olyanok is, akik felháborodva hagyták el előadás közben a nézőteret. A közönségtalálkozón izgalmas vita alakult ki, ami azóta is tart a lapokban és az internetes fórumokon. Igazi hiánycikk az ilyesmi a honi színházi világban: egy előadás kapcsán színpadi esztétikáról, morális felelősségről vagy éppen a helyes befogadói magatartásról vitatkoznak alkotók, kritikusok és nézők.
Mit szól a közönség?
Rég volt ilyen hangos az évadnyitó a Móricz Zsigmond Színházban. A Fotel című előadás miatt – a Happy Art Fesztivál után – ismét a figyelem középpontjába került a kőszínház. Elszabadult indulatok és megosztott publikum. A színház vezetése közönségtalálkozón szembesítette a művészetet és a valóságot
Rég történt ilyen, talán még soha sem Nyíregyházán, hogy az évadnyitó ennyire zajosra sikeredjen. Míg egyesek visszaváltották az általuk kellemetlen élménynek titulált darab miatt a bérletüket, addig egyre több diák vett jegyet az előadásra, mivel a dolgok odáig fajultak, hogy egyesek korhatárhoz kívánták kötni a megtekintését és emiatt lekerült a diákbérlettel látogatható előadások listájáról.
Tasnádi Csaba direktor a Fotelben résztvevő összes színészt, valamint a rendezőt és a múlt szerdai előadás összes nézőjét közönségtalálkozóra hívta, és persze azokat is, akik az elmúlt néhány napban tekintették meg az elhíresült előadást.
Mintegy negyvenen vettek részt a közönségtalálkozón, amely rendkívül bensőséges hangulatúra sikeredett, mivel úgy tűnt, csak azok jöttek el, akiket lenyűgözött a valóság nyers tálalása. A résztvevők szinte egy emberként álltak ki a darab, a rendező és a színészek mellett, így ha volt is olyan, akinek esetleg nem tetszett, valószínűleg jobbnak látta, ha nem szól hozzá a párbeszédhez.
A színház bizonyosan elégedett lehet, hiszen talán senki sem számított ilyen erős támogatásra. Talán senki sem hitte, hogy a közönség ennyire ragaszkodik a nem kis port kavaró darabhoz. Pedagógusok, diákok fejtették ki véleményüket, mindvégig hangsúlyozva az előadás értékeit.
Érdemes megjegyezni, hogy a beszélgetés során többször is szót kért Móré E. Csaba, a nagykállói pszichiátria intézet főigazgatója, aki mint hozzáértő szakember és az előkészületek segítője arról nyilatkozott, mennyire életszerű a színészek játéka. Valamint kiemelte, amikor egyre gyakoribbak a pszichés megbetegedések, fontos, hogy felhívják az emberek figyelmét a világból áradó veszélyekre.
Másfél óra múlva a színház számára biztosan megnyugtató eredménnyel zárult a közönségtalálkozó. Úgy tűnt, a többség a kortárs kísérletet megértette és bármennyire is nehezen emészthető, befogadta.
Z. Pintye Zsolt

FOTEL PRO...
Fotel, avagy a fügefalevél-vita
Nagy István Attila: Mezítelenül szónokolt a színpadon. (Bodó Viktor: Fotel című darabjának bemutatója a Móricz Zsigmond Színházban) Kelet-Magyarország, 2007. szeptember 19. 5. oldal
Tiszteletben tartva a kritikus ízlésbeli véleményét, az azért talán mégsem volna megengedhető, hogy egy művészi alkotás megítélésében pusztán csak a puritán és prűd erkölcsi értékítélet játsszon közre. A kritikus, ha kritikus, mondjon véleményt, de jó volna, ha azt megalapozottan tenné, ha kiviláglana valami előfeltevéseiből is. Mert most csupán annyi világlik ki rövid, de velős írásából, hogy a darab, szerinte, szövegét tekintve érthetetlen, nincs eleje, vége, se semmi szellemisége, ráadásul egy pucér alak ordibál benne nemi szervét lóbálva, és a színészek ugyan jók, csak a szerző-rendező dilettáns kicsit.
Könnyű helyzetben vagyok, hiszen semmiben sem értek egyet Nagy István Attilával.
 

...ÉS FOTEL KONTRA
Mezítelenül szónokolt a színpadon
Nyíregyháza - Ha Bodó Viktor a saját pénzén önmagát akarja kielégíteni, lelke rajta, de az enyémen ne tegye!
Arany János még a XIX. században leírta azt a végtelenül egyszerű művészi igazságot, mely szerint „nem a való, hanem annak égi mása, mitől függ a költészet varázsa." Ezt illene Bodó Viktornak is ismernie, aki íróként és rendezőként is jegyzi a Móricz Zsigmond Színház új évadának első nagyszínpadi bemutatóját.
Úgy látszik, ez kimaradt az életéből, hiszen Fotel című zenés kórisméje szövegben is értéktelen, mert sem a realitás, sem a metaforák szintjén nem mutatja be egy elmegyógyintézet világát.
Rendezői teljesítményéről szólva pedig nagyjából azzal a nézői véleménnyel lehet egyetérteni, amelyik az alig több mint egy órás előadás után a következőképpen foglalta össze a véleményét: „Ha Bodó Viktor a saját pénzén önmagát akarja kielégíteni, lelke rajta, de az enyémen ne tegye!”
Ha a színházak műsorterve ennél egy kicsit bonyolultabban áll is össze, az azért kétségtelen, hogy kétszer meg kellett volna gondolni, hogy a Fotel szövege nyújt-e lehetőséget arra, hogy a nyíregyházi közönséget vele megbecsüljük?
Ez most nem sikerült. Ráadásul – a hírek szerint – a középiskolások bérletébe is bekerül az előadás, amely aligha alkalmas, hogy színházszerető, színházbajáró közönséget neveljen. Egy anyaszült mezítelenül a nemi szervét himbáló s közben deklamáló ifjú színész még hosszú percekig tartó színpadi jelenlétével sem fogja magával ragadni a közönséget. Legfeljebb vihog egy idő után, ahogy a főpróba közönsége is tette.
Polgárpukkasztás
Persze, tudom én, lehet egy előadás még polgárpukkasztó is. De gondolat, kezdet és vég, szellemiség nélkül még a „középfajú dráma” sem lehet meg. Ez nem hiányozhat a zenés kórisméből vagy a blődliből sem.
A nagyszínpad a Fotel számára túlságosan nagy, mert az előadás rákényszeríti magát a szerteágazó ízlésű közönségre. A Kamaraszínpadon helye lehet, hiszen arra találták ki, s aki oda megy, nagyjából tudja, mire vállalkozik.
Minden elismerésem a színészeknek. Azoknak, akik egy kicsit előtérbe kerültek, mint Szabó Márta, Petneházy Attila vagy Gerle Andrea –, de a többieknek is, akik mindent megpróbáltak, hogy egy értelmetlen, sehonnan sem induló és sehová se tartó szövegből létrehozzanak valamit.
Rajtuk bizonyosan nem múlt, hogy tartalmas egy óra után hazamenjünk.
Kár, hogy ezzel a rossz ízű előadással kezdődik a színház új évada. Ez különösen akkor fájdalmas, ha a Happy Art Fesztivál előadásaira gondolunk. A Móricz Zsigmond Színház elmúlt évtizedeit is azért becsüljük, mert sohasem sértett meg bennünket azzal, hogy nem törődött velünk.
- Nagy István Attila - Kelet Magyarország