Van-e esélye egy vidéki előadásnak, hogy megkapja a Színikritikusok Díját? Vagy egy vidéki színésznek, rendezőnek, tervezőnek? Manapság egy kritikus egyáltalán nem, vagy nem nagyon jár(hat) vidékre előadást nézni, mert nem fizeti (nem tudja fizetni) a lap, ahova dolgozik. Így ha meg akar tudni valamit arról, hogy mi folyik Vecsésen túl, marad neki a Vidéki Színházak Találkozója és a POSZT. Oda viszont válogatnak. Illetve válogat: egy ember. Ami ugye azt jelenti, hogy számos jó vidéki (és persze nem vidéki) előadás kimarad a mustrából, így van ez évek óta, mindenki tudja. A képlet arra egyszerűsödött, hogy egy vidéki előadást csak akkor választhatják meg a kritikusok az év legjobb produkciójának, ha előzőleg valaki beválogatta a POSZT-ra. Tehát van egy egyszemélyes előzsűri. De még ez sem garancia semmire, hiszen a POSZT-ra sem jár le mindenki, Pécs is messze van. Innentől matematika: ha egy jó pesti előadást kétszer annyi kritikus látott, mint egy kiváló vidékit…

Azért nyitom ki éppen én a számat, mert talán senki nem gondolhatja, hogy a sértettség és a frusztráció beszél belőlem, hiszen idén én is kaptam díjat (egy pesti előadásért, persze, ahogy legutóbb is). A díjátadás utáni fogadáson beszélgettem erről néhány kritikussal, és abszolút egyetértettek, de megnyugtatásul közölték, hogy tavaly vidéken nem lehetett igazán jó előadásokat látni. Na jó, ott volt a Párnaember Egerben… a Koldusopera Zalaegerszegen… a Tavasz ébredése Debrecenben… az Amadeus Nyíregyházán. Ezek az előadások egyébként mind-mind kaptak szavazatokat. De hát csakis azoktól, akik látták őket. Tehát esélyük sem volt.
Persze itt most nem elsősorban a díjakról van szó. Nagyobb a baj. Mert mi lehet a következménye, ha a vidék szakmailag tovább marginalizálódik? Ma ott tartunk, hogy egy végzős színészhallgatónak egy vidéki szerződés a teljes szakmai kudarc beismerését jelenti. És ezért nem is szerződik vidékre. És aztán azt halljuk, hogy 20 végzős színészből 18-nak nincs állása. És ha nem mennek vidékre az Aschernél, Zsámbékinál, Zsótérnál stb. végzett kreatív, bátor és jó szellemiségű fiatalok, akkor megszűnik a szellemi vérfrissítés, a vidéki színházak skanzenizálódnak, és 5-10 év múlva már az esélye sem lesz meg annak, hogy izgalmas előadás születhessen a Jégbüfén túl.
Nem kéne megvárni…